Akkor ajánljuk, ha a megmaradt fogak száma nem elegendő egy rögzített pótláshoz (hídhoz), vagy a meglévő fogak annyira meggyengültek (pl. fogágybetegség, csontsorvadás miatt), hogy nem alkalmasak híd vagy korona megtartására. Ilyenkor azonban a megmaradt fogakat felhasználhatjuk a kivehető pótlás rögzítésére, mint egy támasztékot, ami nagymértékben növeli a páciens komfortérzetét és kényelmesebbé teszi a fogsor viselését. Még egyetlen egy megmaradt fog is hatalmas előnyt biztosít a teljes foghiányhoz képest.
Az elhorgonyzás – vagyis annak a módja, ahogyan a kivehető fogpótlás a saját fogakhoz rögzítésre kerül – határozza meg a részleges kivehető pótlás fajtáját.
Legegyszerűbb esetben a fogsor kapcsokkal illeszkedik a saját fogakhoz, melyeket igyekszünk láthatatlanul, „mosolyon kívül” elhelyezni. A kapcsos részleges kivehető pótlás hátránya, hogy kevésbé stabil, illetve előfordulhat a száj anatómiai adottságából, ill. a mosolyvonalból adódóan, hogy a kapcsok kilátszódnak.
A kapcsok nélküli részleges fogsornál a maradék fog/fogak előkészítése után és azok segítségével rejtett, láthatatlan módon rögzítjük a kivehető pótlást. Ezen rögzítő elemeknek több típusa van, de valamennyire jellemző, hogy egy rendkívül biztonságos rögzülést biztosítanak a fogsor számára a legmagasabb szintű esztétikai igény kielégítése mellett.
